Versek a magyarságról és a háttérhatalomról

Nem úgy van ám az,
Hogy megszólod azt!
Szigorú szövegek
Fognak vissza téged.

Bármi sértőt teszel
Egyből elveszel.
Eltűnsz az életből,
S tömlöcbe vetődöl.

Mely az a szó
Ami ezt megállítaná?
Mi ha nem más,
Mint a szólásszabadság? 

De elfújtják belőlünk,
Kiölik szerettünk,
Nincs többé mellettünk,
Eltörlik kedvesünk.

Eljön majd ismét,
Térded meg megy szét.
Rabszolgasorba állsz,
Itt leled a halál kaszáját.

Tömegpusztításnak tűnik
A népesség eltűnik.
Ez nem csak ámítás,
Jobb ha tovább állsz!

Hová álljak, merre menjek?
Nem tudom mi tévő legyek!
Magzavartál, felzaklattál 
Ez a tény már nagyon fáj!

Ne tégy semmi mást,
Csak fogd azt a kapát,
Műveld meg a földedet,
Etesd gyermekeidet!

Ha elveszik kenyered,
És megvetik életed.
Magyarnak lenni
Akkor is élvezet!

De már készül egy erő,
A mindent megnyerő,
Ami a magyarságnak újra
A messiást hozza.

Heves harcok folytán,
A zsidókat megfojtván,
Elhozza minekünk
Mire vár a mi szívünk.

Erősnek kell lennünk!
Még a végén elveszünk.
Már nincsen sok hátra
Cseperedik, s nő a válla.

A nép erejét veti be,
S minden rosszat letarol vele.
Olyan pusztítás végez, mint
A Nyilasok nem is olyan régen.

Persze mindent mértékkel,
Az esze nem száll el.
Meghagyja azokat,
Kik neki behódolnak.

Hatalmas szigor lepi el,
Hatalmas országra tesz majd szert.
Visszaveszi mindazokat,
Melyek a nemzetéhez tartoznak.

Ő hozza el nem más!
S ki szebb jövőre vágy
Melléáll magáért,
S a szép Nagy-Magyarországért.

Verseim témája a háttérhatalom és a magyarság. Olvassátok és fejtsétek meg az okkult témát amit a szövegben írtam. Igaz, nem éppen rímpolisz rejtőzik a versemben, de ha eléggé odafigyelsz rájöhetsz a mondandómra.